Vaja nagy történelmi múlttal rendelkező település. Históriája elsősorban a Rákóczi - szabadságharchoz, és annak kiemelkedő, meghatározó személyiségéhez, Vay Ádámhoz köthető.
II. Rákóczi Ferenc két alkalommal választotta tárgyalási színhelyéül a Vayak ősi fészkét, Vaját. Először 1703. július 19-én tanácskozott Vay Lászlóval, majd 1711. január 31-én Pálffy János császári tábornokkal.
Domonkos Imre: II. Rákóczi Ferenc és Pálffy János találkozása
Az utóbbi találkozásról a következőképpen ír emlékirataiban a fejedelem:
„ …. a haza szeretete és nyugalmának őszinte óhajtása engem Vajára vezet, hogy ott értekezzem Pálffy tábornokkal… estefelé megérkeztem e helyre. Pálffy tábornok és én ugyanabban a kastélyban szálltunk. Előttem érkezett és kinn fogadott, amikor lovamról leszálltam…. amikor egyedül maradtunk Pálffyval, biztosított a császár jóakaratáról, s arra buzdított, hogy írjak a fejedelemnek egy hódoló levelet, s ha ezt megteszem, biztosíthat róla, hogy a császár a nemzetnek éppúgy, mint az erdélyieknek, megadja a törvényeken alapuló minden szabadságát és általános bocsánatot mindazoknak, kik még fegyverben vannak. Ami pedig az én személyemet illeti, nincsen olyan becsület, méltóság, kedvezés, vagyon, amelyet ne remélhetnék az erdélyi fejedelemség kivételével.”
Részlet a muzeális gyűjtemény állandó kiállításából
A fejedelem a felkínált személyes előnyöket visszautasította, de megígérté, hogy három napon belül illendő levelet ír a császárnak. A nemzetre vonatkozó ígéreteket előtte meg akarta tanácskozni a szenátussal és a szövetkezett rendekkel. Késő éjszakáig tárgyaltak Pálffyval, s mint írja, másnap kora reggel egy időben távoztak. A jeles történelmi eseménynek 2011. január 31-én II. Rákóczi Ferenc tanácskozásának 300. évfordulója tiszteletére emléktáblát állítottunk a tárgyalásnak helyszínt adó, a kastély első emeleti dísztermében.
Egy szomorú esemény is kapcsolódik január 31.-éhez. 1719-ben ezen a napon hunyt el Vay Ádám Gdanskban.
Hamvait 1906-ban hozták haza, s helyezték végső nyughelyére a vajai református templom kertjében.
(Az eseményről önálló cikkben szólunk.)
Most induló cikk sorozatunkban a Vay – család néhány jeles tagját mutatjuk be. Elsőként Vay Ádám életútját ismertetjük, felhasználva a vajai Vay - kastély történelmi falai között elhangzott konferenciák anyagait.
A Vay-család kutatásával foglalkozó történészek 1280-as évektől tudták Ábrahám nevű, a király oldalán álló személytől levezetni a Vayak családfáját. A Vay-famíliában kiemelt személyként jelenik meg Vay Ádám. Róla szólnék részletesebben, elsősorban a Rákóczi-szabadságharc vezetésében betöltött szerepéről.
„Kuruc Vay Ádám” Vaján született 1657. május 11-én, de nem itt élt, nem ő volt Vaja földesura. A családnak nevet adó ősi birtok bátyjának, Vay Ábrahámnak, annak halála után unokaöccsének, Vay László kuruc brigadérosnak jutott. Vay Ádám első felesége, Iványi Fekete Erzsébet révén szerzett Gömör és Nógrád megyei birtokain élt. A nógrádi Ajnácskő vára volt az otthona.
Rákóczi Ferenc herceggel egy szőlő tulajdonjoga felett pereskedve 1700-ban ismerkedett meg. Apósa 60 esztendős perét a Rákóczi-házzal szívósan folytatta. Lajtrom nevű hegyaljai – Rákóczi által kisajátított – szőlőjének és Bacska nevű zempléni falujának árát: 5 000 forintot költött erre a perre, míg végre II. Rákóczi Ferenccel és nénjével, Juliannával valahogyan ki tudott egyezni. Azért kell említést tenni e perről, mert ennek folyamán ismerkedtek meg egymással Rákóczi és Vay. Találkozásaikból bontakozott ki bizalmuk egymás iránt a szabadságharcot előkészítő megbeszéléseken. Sorsa ekkor kapcsolódott össze a későbbi fejedelemével. Amikor a bécsi udvar 1701 tavaszán lecsapott a szervezkedőkre, Rákóczival együtt Vay is fogságba került, közel másfél évig raboskodott Bécsújhelyen. Csak súlyos reverzális ellenében szabadult: meg kellett ígérnie, hogy soha semmit nem tesz ezután a Habsburg király ellen. Ha nem tartja meg ígéretét, életével és birtokaival fizet. Jóval túl az emberélet útjának felén, 46 éves korában bizonyára nem lelkesítette a meginduló szabadságharc híre.
Rákóczi azonban emlékezett és számított rá. Hogy Vay Ádám mennyire volt beavatva a rendi szervezkedés titkos terveibe pontosan nem tudjuk. Ugyanakkor Rákóczi tudta, Vay bécsújhelyi kihallgatása során semmit nem mondott, amit fel lehetett volna használni ellene.
Rákóczi kurucaival Vay Ádám először 1703. szeptember 1-én találkozott, amikor egy portyázó csapat megjelent Ajnácskő alatt és felszólította, adja át a várat. Erre nem volt hajlandó, de jóindulata jeléül leguríttatott nekik öt hordó bort. A kurucok megitták és továbbmentek. Vay pedig a nagyobb erőkkel szemben védhetetlennek ítélve Ajnácskőt Gács várába húzódott, ahová a kurucoktól féltében a legtöbb Nógrád és Hont megyei jómódú nemes is bezárkózott. Október közepén azonban fel kellett adniuk Gácsot, s az ott egybegyűlt nemesség hangadói kénytelenek voltak felkeresni Rákóczit tokaji táborában.
Rákóczi, ahogy többi főuraink is, már magánember korában nagy udvart tartott. Gyürky Pál volt az udvari kapitánya, aki a török háborúban császári ezredes tisztet töltött be. Kőrössy György a főkamarása, Szirmay Miklós Bercsényivel közös jószágigazgatója. Nevükkel fontos beosztásokban találkozhatunk a szabadságharc éveiben. Az írásos ügyintézés és a levelezés pedig több titkárt és cancellistát is foglalkoztatott. Ez a főúri udvar 1701-ben, Rákóczi letartóztatásakor széthullott, vezető személyiségei a szabadságharc kitörésekor nem siettek egykori uruk táborába. Magatartásukat, mint a nemességét általában, a józan kivárás jellemezte.
A hazatérő Rákóczinak azonban szüksége volt udvarra, és mivel első perctől kezdve fejedelemként lépett fel, már nem is főúri, hanem fejedelmi udvarra: fejedelmi reprezentációra és államigazgatási központra.
Az udvar- és államszervezés első állomásának színhelye a Debrecen melletti sámsoni tábor volt, hat héttel a bejövetel után, 1703. július 26-28-án. Megindító figyelemmel kísérni a kezdeteket, a kényszerű kompromisszumokat, amikor be kellett érni azokkal, akik a szolgálatra kéznél voltak.
Az államszervezés második állomása a tokaji tábor volt. október második felében. Ami itt történt, már biztatóbb. A Nógrádból és Hontból érkezett nemesek vezetője a neves ügyvéd és jogász Kajali Pál, a kuruc sereg később főhadbírája, vele van újdonsült veje, Ráday Pál is, aki a kancellárián marad, a következő hetekben megírja a Manifestumot, majd a kancellária directora és Rákóczi legsokoldalúbb diplomatája lesz. Ráday unokatestvérei és sógora sem maradnak funkció nélkül: Darvas Ferenc és Darvas Mihály főhadbiztosok lesznek, Bulyovszky Dániel pedig a gazdasági vezetés egyik kulcsembere. És a sok ismeretlen nemesúr után szinte érezzük Rákóczi megkönnyebbülését: végre, végre kipróbált ismerősök! Hellenbach János Gottfried báró, selmeci orvos és bányapolgár, akire Rákóczi 1697-ben hegyaljai felkelők elől menekülve kisfiát bízta. Itt lesz az alsó-magyarországi bányák és bányavárosok főisnprectora, és a nógrádi nemesek között Vay Ádám, a bécsújhelyi fogolytárs. Rákóczi Vay Ádámot a fejedelmi udvar élére állította. Az erről szóló első ránk maradt adat október 24-én nevezi udvari kapitánynak. És Vay áll a fejedelmi udvar élén a szabadságharc végéig, mint udvari kapitány, vagy ahogy egyre gyakrabban nevezték: udvari marsall.
Rákóczi Emlékirataiban Vay Ádámot bárónak nevezi. Nem volt báró, a fejedelem nyilván ezzel is emelni akarta egykori udvara fényét. De a jómódú megyei nemességnek abba a felemelkedő csoportjába tartozott, amely már útban volt az arisztokrácia felé. Második felesége Báró Zay lány volt, első házasságából született lányai pedig erdélyi grófokhoz mentek feleségül: Erzsébet Bethlen Miklós kancellár Mihály fiához, Katalin pedig Apafi Mihály mindenható miniszterének, Teleki Mihálynak Pál fiához.
Milyen megfontolások vezethették Rákóczit, amikor Vay Ádámot állította fejedelmi udvara élére? Okvetlenül belejátszott ebbe a régi ismeretség és a személyes rokonszenv, de Rákóczi államvezetői képességeinek lebecsülése volna, ha ennyivel beérnők. Ha nagyon tömören kellene jellemezni Vay-t, azt mondhatjuk: ő a tipikus 18. század eleji előkelő magyar nemes. Ősei mind apai, mind anyagi ágon vezető szerepet vittek megyéjükben. Az iskolában megtanult latinul, de tanulmányait nem fejezte be. Németül nem tudott: amikor Bécsújhelyen kihallgatták, a német kérdéseket le kellett fordítani számára, s ő latinul válaszolt. Ismerte a főúri udvarok szokásait, de nem kedvelte őket. Verses önéletírásában (amely sajnos nem terjed túl fiatal évein) elítéli a német társasági modort, viselkedésmódot. Egybevág ezzel a Rákóczi szolgálatában álló francia Lemaire brigadéros jellemzése: „Vay Ádám … nagyon faragatlan ember volt.” Persze hogy faragatlannak találta, hiszen Párizsból a Napkirály udvarából jött, Vay pedig Szabolcsból. És ugyancsak a tipikus magyar köznemesre utal Ottlyk György főudvarmester gonoszkodó megjegyzése” „udvari-kapitány Vay Ádám, aki minden dolgot kívánt volna dirigálni – de józanon ritkán.” Tudjuk róla, hogy kemény kezű földesúr, de jó gazda volt, nyolc megyében voltak birtokai, országszerte ismerték – ahogy Rákóczi írta róla – „nemesi származása, bölcsessége, képességei és a kisnemesség szeretete következtében”. Szinte megtestesítette magában az előkelő megyei nemesség jó és rossz tulajdonságait, azét a társadalmi rétegét, amelyre Rákóczi a független magyar államot építeni akarta. Vayban a legnagyobb mértékben megvolt az a magyar köznemesi „politia”, viselkedésmód, amely a külföldön nevelkedett, legmagasabb társadalmi körökben forgott Rákócziból hiányzott.
Mi volt az udvari kapitány feladata? Ő irányította az udvar mindennapi életét, ő gondoskodott róla, hogy mindenki megtartsa azt a szertartásos rendet, amit a fejedelem méltósága megkívánt. Megvoltak ehhez a hatalmi eszközei is, ő volt a közvetlen parancsnoka a fejedelem testőrségének és udvari ezredeinek.
Néhány nappal azután, hogy udvara élére állította, 1703. október 27-én Rákóczi kinevezte Vay Ádámot a jászok és kunok főkapitányának. És amikor Rákóczi családi vára, Munkács nyolc hónapos ostromzár után megnyitotta kapuit a kurucok előtt, 1704. február 16-án Vay lett Munkács főkapitánya.
1704. februárjában Rákóczi heteket töltött Miskolcon. A miskolci tábor – 1703 július végi sámsoni és az októberi tokaji tábor után – a kuruc államszervezés harmadik nagy állomása. Itt alakul meg az országvezetés ideiglenes legfelső testülete, az Udvari Tanács. Tagjai a megyék tehetségesebb és műveltebb nemességéből kerülnek ki. Feladatköre sokrétű, szerteágazó, még nincs élesen körülhatárolva. Az udvari tanácsosok nem csupán tanácsadói minőségben működnek a fejedelem mellett, hanem Rákóczi megbízólevelével, fegyveres kísérettel kiszállnak a különböző vidékekre, városokba, megyékbe vagy csapatokhoz, hogy kivizsgálják a felmerülő politikai vagy gazdasági kérdéseket s döntsenek azokban.” Az Udvari Tanács elnöke Vay, akinek ez – az udvari kapitányság, a jászkun főkapitányság és a munkácsi főkapitányság mellett – már a negyedik, egyidejűleg viselt vezető tisztsége. Míg a hadseregen Bercsényi Miklós főgenerális, az ország igazgatásában Vay a második ember a fejedelem után, és ez így is maradt másfél évig, a szécsényi országgyűlésig. A szécsényi országgyűlés az Udvari Tanács helyébe a szenátust rendelte.
Elnöksége az Udvari Tanáccsal együtt természetesen megszűnt, de a szenátusnak tagja lett. Udvari marsallságát, jászkun és munkácsi főkapitányságát megtartotta. És Rákóczi bizalma nem rendült meg benne.
A szécsényi országgyűlés szövetséget, confoederatio-t kívánt kötni Erdéllyel. A Rákóczi hűségén a zsibói vereség után is megmaradó erdélyi rendek az 1706 márciusi huszti országgyűlésükön el is fogadták a magyarországi rendek javaslatát: megkötötték a confoederatio-t. Rákóczi ebben is nagy szerepet szánt Vay-nak.
Köztudomású az erdélyiek idegenkedése Magyarországtól. De a magyarországiaknak is megvolt a véleményük az erdélyiekről. Állhatatlanoknak, kiszámíthatatlanoknak tartották őket, s ahogy Károlyi Sándor írta feleségének: „tündérekkel tündérül kell élni.” Vay Ádám elfogulatlanságára, bölcsességére és tapintatára volt szükség az erdélyi urakkal folytatott tanácskozásokon, s ő, mint a huszti országgyűlés fejedelmi biztosa, tető alá is hozta a szövetségkötést.
Kétségtelen, Vay-t inkább elfogadták az erdélyiek, mint más magyarországi urakat. Szerepe lehetett ebben családi kapcsolatainak: Mihály bátyja Erdélyben volt birtokos, két lánya is Erdélyben volt férjnél. Az 1707 áprilisi marosvásárhelyi országgyűlés tiltakozás nélkül vette tudomásul, hogy Rákóczi – mint bizalmi emberét – Vayt az Erdélyi Consilium tanácsosává nevezte ki. Ő volt az egyetlen magyarországi az Erdélyi Consiliumban, és így ő volt az egyetlen, aki egyszerre volt tagjai mindkét szövetséges állam politikai vezető testületének. Két partiumi vármegyének, Békésnek és Máramarosnak is főispánjává nevezte ki. Ezek után már szinte természetes, hogy amikor 1708-ban Dolhay György halálával megürült a huszti főkapitányság, Vay kapta meg ezt a tisztet.
Vay 1707-től kezdve Rákóczi erdélyi fejedelemségében, főleg a Partiumban kap új tisztségeket. Ez is a fejedelem és udvari marsallja változatlanul szoros kapcsolatára utal. Rákóczi egyre inkább Erdélyt tekintette „igazi” országának. Magyarországról – akár úgy, hogy a rendi konföderáció előnyös békét köt József császárral, akár úgy, hogy új király választ – hajlandó volt lemondani: Erdélyről nem. És véglegesnek vélt fejedelemségében fontos pozíciók sorában kívánta maga mellett tudni Vayt.
Az események azonban másként alakultak. Előbb Erdély, majd Magyarország nagy rész elveszett, a szabadságharc az ország északkeleti megyéibe szorult vissza. Vay Ádám munkácsi főkapitánysága, amely korábban inkább csak megtisztelő cím volt, fenyegető tartalommal telt meg. Számítani kellett Munkács ostromára, s az ostrom kimenetele aligha lehetett kétséges. Rákóczi Emlékirataiból tudjuk, hogy Vay „elszánta magát a védekezésre, de minthogy – írja a fejedelem – fogságom társa volt és nagyon súlyos feltételekkel bocsátották szabadon, sokkal jobban becsültem annál, semhogy ki akartam volna őt tenni annak, a kockázatnak, hogy a németek kezébe essék. Rábírtam tehát, hogy engedje át a parancsnokságot Sennyei bárónak, a szenátus kancellárjának…” Vay Ádám két héttel Rákóczi után 1711. március 4-én hagyta el Magyarországot. Ő volt az egyetlen a szabadságarc vezetői között, aki nem saját elhatározásából, hanem a fejedelem felszólítására ment emigrációba. A dél-lengyelországi Jaraszlóból 1712. július 21-én érkezett Danckába, s itt élt, de inkább azt kell mondanunk: itt nyomorgott 1719. január 31-én bekövetkezett haláláig.
Az emigráció éveiben már nem volt politikai szerepe. Életeleméből, a köznemesség vezető családjainak társadalmából kiszakadva súlytalanná vált. Kapcsolata a Franciaországban távozott fejedelemmel hamarosan megszakadt. de megszakadt hazájával, családja itthon maradt tagjaival is. Az udvari marsall, jászkun főkapitány, magyar szenátor, erdélyi tanácsúr tevékeny élete idegenben semmibe veszett. Csak hamvai térhettek haza.
De semmibe veszett-e valóban? Politikai folytatása nem volt. Emlékét késői leszármazottainak kegyelete keltette életre 115 évvel ezelőtt. Ma szülőhelye, Vaja őrzi. Tudományos tanácskozások a nevét viselő múzeumban, ősi várának falai között nem egyszeri, alkalmi rendezvény. Rákóczi fejedelem udvari marsalljának emléke tradíciót teremtett. Vaján jönnek össze, itt számolnak be új eredményeikről a Rákóczi-kor kutatói. Vay Ádám politikai öröksége fölött már életében eljárt az idő, de embersége ma is tiszteletet ébreszt: hagyománya meg tudott újulni, emléke ma is része nemzeti tudatunknak. – Legutóbb 2019. május 15-16. között tartottunk tudományos konferenciát Vay Ádám halálának 300. évfordulója tiszteletére.
Felhasznált irodalom:
Molnár Mátyás (szerk.) 1969. A VAY ÁDÁM- EMLÉKÜNNEPSÉG tudományos ülésszak
Heckenast Gusztáv, Molnár Sándor, Németh Péter (szerk.) 1995. Rákóczi- kori tudományos konferencia
Heckenast Gusztáv, Molnár Sándor, Németh Péter (szerk.)1997. Rákóczi- kori tudományos ülésszak
Vay Ádám portréját Illés Tibor festette 1975-ben Molnár Mátyás és dr. Németh Péter megrendelésére. ( lsz. : 75.1.1)
Megemlékezéseinken a helyi iskola diákjai, tanárai, a településen élő, a múzeumi ügy mellett elkötelezett polgárok, a város (2009. július elsejével Vaja városi címet kapott) vezetői, intézmények, üzemek képviselői mellett megyénk számos vezetői is tisztelegnek a nagyságos fejedelem emléke előtt. Természetesen országos közjogi méltóságok, politikusok is eljönnek ekkor Vajára, hogy fejet hajtsanak a kastélypark szoborgalériájában elhelyezett, II. Rákóczi Ferencet ábrázoló szobor előtt.
1998-ban Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke mondott ünnepi beszédet. Néhány évvel később, 2003-ban a szabadságharc kitörésének 300. évfordulója tiszteletére rendezett megemlékezésen Görgey Gábor Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium minisztere volt a szónok. Az ünnepségen részt vett Miklós Sándor, a Vay Ádám Múzeum Baráti Kör elnöke, Németh Péter, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatóság igazgatója, Kovács Árpád, az Állami számvevőszék elnöke, Kiss Gábor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke, Tisza Sándor, Vaja polgármestere, Köpeczi Béla akadémikus, Görgey Gábor miniszter, Papcsák Ferenc, országgyűlési képviselő.
2007-ben Lezsák Sándor,
a Magyar Országgyűlés alelnöke emlékezett II. Rákóczi Ferencre. Egy évvel később Szili Katalin,
a Magyar Országgyűlés elnöke méltatta a nagyságos fejedelem tevékenységét.
2012-ban Mészáros Kálmán
történész a Rákóczi-korszak kiváló kutatója szólt a fejedelemről, idézte fel a szabadságharc eseményeit. Két évvel később, 2014-ben, Kovács Sándor,
a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke volt az ünnepi szónok. – 2017-ben Ruszin Romulusz
a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka mondott ünnepi beszédet.
2018-ban ismét Kovács Árpád volt az esemény szónoka.
Az elmúlt egy évtizedben az emlékezés a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár térzenei koncertjével indul. Ezt követően megszólal a tárogató, hívogatva a kastély előtti téren lévő ünneplőket a nagyságos fejedelem szobra köré. A Himnusz eléneklése után, a Vajai Molnár Mátyás Általános Iskola egy tanulója verset ad elő. Folytatásként ünnepi beszéd hangzik el, majd a résztvevők koszorút helyeznek el II. Rákóczi Ferenc bronz mellszobra előtt. Az rendezvény első része a Szózat dallamainak eljátszásával zárul.
Molnár Sándor
Több évtizedes hagyománya van annak az ünnepségnek, amelynek keretében felidézzük II. Rákóczi Ferenc életútját.2020. március 27-re tervezett emlékezésünk ugyan elmaradt, de sorozatunkban bemutatjuk, hogyan ápoljuk a fejedelem és a Rákóczi- szabadságharc emlékét.
2019. március 22-én Román István, a Szabolcs – Szatmár - Bereg Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja mondott ünnepi beszédet. Megemlékezését az alábbi gondolatokkal indította: „Emlékezni gyűltünk ma össze azon a tájon ahol zászlót bontott a szabadság, ahol másképpen szól a tárogató, ahol őseink dallamai lelkünkig érnek, ott ahol a talpasok a porból feltápászkodva ragadták meg a haza és a szabadság zászlainak rúdját s emelték az égbe.”
Beszédében kiemelte „II. Rákóczi Ferenc nekünk, magyaroknak egyet jelent a hazával és a szabadsággal. Példakép mindannyiunk számára, a végső erőkig kitartó kiállása, kitartásra. Eszménye a hazafiságnak, az önfeláldozásnak.”- Ünnepi gondolatait a közismert kifejezéssel zárta. „ Cum Deo pro Patria et Libertate!- Istennel a hazáért és a szabadságért!”
Az esemény méltóságteljességét emelte a mátészalkai Zenebarátok Kórusának hangversenye.
A koncertet követően Cs. Tóth János művészetíró nyitotta meg a „Kortárs művek a Rákóczi- szabadságharc tükrében” című kiállítást. - A tárlatra az MNM Vay Ádám Muzeális Gyűjteménye anyagából válogattunk.
