2021. október 10- 23 . között került megrendezésre a XIV. Vaja Art Őszi Művésztelep . A zárókiállításon tíz művésztől 28 alkotást mutattunk be. A tárlatot Cs. Tóth János művészeti író méltatta.
Művésztelepi megmutatkozás ősszel: 2021
Immáron mindjárt másfél évtizede, hogy a történelmi falak között helyet kap Vaján a képzőművészet. Rangos alkotók népesítik be az ősi tereket. Egy összegző, visszatekintő tárlatról van szó, ahol friss munkákkal jelentkeztek a művészeti tábor résztvevői. Nevezhetjük a művésztelep megnyilvánulásait már-már szellemi műhelynek. A szervezését, a lebonyolítását, a kiállítások értő gondozását missziónak. Különös tekintettel arra, hogy szerte a hazában, kiváltképp a fővárosban nagyon kevés a kiállító hely. Lassan már azt is elmondhatjuk, hogy művészettörténetté válik a Vaja Art Őszi Művésztelep. Jövőre célszerű lesz a kezdetben történtekről is szót váltani.
Egy pillanatra menjünk vissza a múlt század kilencvenes éveinek elejére, amikor a képzőművészeti világ korábbi struktúrája felbomlott. Regionális alapon vagy az alkotás technikáját tekintve új szerveződések jöttek létre. Somogyban a KaposArt, Szegeden a SzögArt, Békésben a Békéstáji Művészeti Társaság, míg a Hajdúságban a Pasztellfestők Országos Egyesület és a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete. A határok hirtelen átjárhatóvá lettek, így a globális kultúra teret nyert ezen a tájon is, ami a Nyugat dominanciáját hozta. De az úgynevezett „keleti blokk”országaiból érkezett művészek is hatottak valamelyest a Nyugati művészeti életre. Több szemléletes példát találhatunk erre éppen az itt jelenlévő alkotók esemény naptárát tekintve. Ugyanis számosan vettek részt külföldi tanulmányúton, szimpóziumon.
A nyelv a szavak birodalma, az imaginárius szféra pedig a képeké, a képzeteké. A valósághoz képest mindkettő formálódik, hiszen hatások érik és így alakul áthatások füzérében. Az alkotóművész, a szubjektum létrehozza saját önazonosságát a többi szubjektum, vagyis a befogadó számára. Az alkotásokkal való közvetlen és természetes kapcsolat a művet, mint magasrendű, emelkedett emberi tevékenységet engedi értelmezni.
De lássuk a műveket! Nincs és nem is cél, hogy stiláris vagy szemléleti kizárólagosság legyen. Sorétű a műalkotások, a művészi törekvések az alkotói szemlélet megmutatkozása ezen a fórumon is. Pálfy Julianna műveit az intelligens, már-már racionális, ámde szenvedélyes ábrázolásmód, valamint a lendületes elemek alkalmazása, a felület szépségének keresése jellemzi. Ide illeszthetők az általa komponált művek, melyeknek címe is kifejező: Október, November, December.
A meditatív gondolkodás Vassy Erzsébet sajátossága. Az anyag tisztelete és a régi mesterek gondossága tükröződik vissza, és találkozik a modern művészet elementáris felmutatásával munkáin. A világ arányainak újraértelmezésével, belső sugárzásának erejével keresi alkotásai esztétikáját. Pálfy István képein a síkbeli és térbeli megjelenítés izgalmas ötvözését tapasztaljuk, ugyanis ilyen felfogás érhető tetten ezeken a konstruktív jelleget is felmutató munkákon. Laza vizuális formák, mértani alakzatokra emlékeztető jelek vannak kontrol alatt művein, így teszi azokat látványossá, szabaddá.
A különös horizontok érzékeltetése, a váltakozó nézőpontok közben a részletekre fókuszálás és a meditáció hangulatának megidézése jelenik meg David-Beeri itt is látható munkáin. A külső térben szerzett hatásokat teszi egyedivé képeit, miközben a lélek belső mozzanatait komponálja alkotássá.Vannak alkotók, akikre jellemző, hogy hűségesen kitartanak egy-egy motívum mellet. A máramarosi Stefánia Adela Pop az emberek, a tárgyak és különösen a textil kontextusában értelmezni világot, ahol a színek és formák találkoznak és ezek izzó ütközéséből bomlik ki a művészi üzenet.
Érzékenyen szokott egyensúlyozni a figurativitás és nonfigurativitás határán Gonda Zoltán. Kompozícióin alakjai, motívumai felismerhetők, de azokat egy szürreális világba helyezi. A valóság metszetei találkoznak az álommal: misztikus érzelmeket, látomásokat jelenítenek meg szenvedélyes művei. Gajdán Zsuzsa képei hidat képeznek egy olyan világba, amelyben a csendet, a meghitt lelkiséget kínálják fel a szemlélőnek. Elindul egy izgalmas, végtelennek tűnő kavargás, rádöbbenés saját magunkra. A lélek belső mozzanatait komponálja alkotássá, ezért az absztrakció oldott alkalmazását látjuk nála.
Szinte magukba szippantanak bennünket Salamon György alkotásai, mert reális felfogással elemi részekre bontják a világot, majd összerendezik, így kívülről látjuk a valóságot, de beleérezzük a láthatatlant is. A világ arányainak, belső lényegének megjelenítésével keresi alkotásainak sajátos harmóniáját.Hegedűs István művei szabad témaválasztásukkal váltják ki hatásukat, átgondolt, megfontolt alkotás eredményeként jöttek létre keze nyomán. A kiállított táblaképei szoros összefüggésbe hozhatók egymással, amelyeken az elvonatkoztatás izgalmas világa rajzolódik ki. Tikosi Zoltán nem tudott megjelenni a művésztelepen, de két táji hangulatot idéző munkát küldött.
A művész-közönség kontextus mellett az ilyen kollektív tárlatokon a művek egymás mellett jelentésekkel telítődnek. A kiállítás rendezése figyelembe veszi ezeket a viszonylatokat és biztosítja az esélyegyenlőséget minden műtárgynak. A termékeny majd másfél évtized után mit is kívánhatnánk, mint gazdagodjon tovább a vajai, őszi művésztelepek története. A múlt a jelen és a jövő konstituálódó eredményeként, váljék mindez valóvá.
dr. Cs.Tóth János
Pillanatképek zárókiállításról
